KÁLDI SÁNDOR Budapesten született 1963. március 25-én, Orbán Erzsébet és Káldi Sándor gyermekeként. A szülők féltő szeretettel vették körül egyedüli gyermeküket, biztosították számára a gondtalan gyermekkor örömét és szépségét. A szülői házból kapott értékeket végig megőrizte, így élt és ezt adta tovább élete során.

A vadászat iránti szeretet életének meghatározó pillére volt. A vadászat rejtelmeibe – még gyermekként – édesapja vezette be és ez a tevékenység élete szenvedélyévé vált. Igazi vadásszá a Gólyahalmi Vadásztársaság tagjaként lett Nagykátán, ide tartozott 30 éven keresztül és ez a közösség mély nyomot hagyott életében. Az erdő és a mező, a természet iránti szeretet és tisztelet a végtelen nyugalmat jelentette számára és ez sokszor segítette az élet akadályainak és nehézségeinek leküzdésében. Minden olyan tevékenység, ami a természethez és a vadon élő állatokhoz kapcsolódik, jelentették számára a pihenést és feltöltődést.

Otthona tükrözte a több évtizedes vadászati szenvedélyének múltját. Minden helyiségben a számára felbecsülhetetlen emlékek, trófeák és tárgyak voltak láthatóak, amelyek büszkeséggel töltötték el.

Lányai számára sokat jelent, hogy az élete során összegyűjtött emlékek egy része, méltó helyre került, ahol maguk a látogatók is osztozni tudnak édesapjuk vadászat iránti szeretetében.

Káldi Sándor 2018.12.12-én, 55 éves korában hunyt el hirtelen és váratlanul jött betegségben.

Családja, gyermekei, unokája őszinte és örök szeretettel őrzik szívükben emlékét.

Lányai: Káldi Tünde és Káldi Brigitta

Unokája: Karkus Adrián