Dr. Csőre Pál 1923. június 7-én született Budapesten. Édesapja , Csőre Árpád

gimnáziumi matematika- fizika tanár , édesanyja Gerley Magdolna tanítónő volt.

Az elemi iskola elvégzése után a II. Rákóczi Ferenc gimnáziumba járt, ahol 1941-ben érettségizett. 1946-ban a Pázmány Péter Egyetemen jogtudományi doktorátust szerzett

1946-tól a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek Központi Igazgatóságán (MÁLLERD) helyezkedett el, majd 1983-ig a Földművelésügyi Minisztériumban és a (későbbi nevén Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) dolgozott. 1964-től a Vadászati Főosztály

jogtanácsosa, innen ment nyugdíjba.

Nyugdíjazása után is aktívan részt vett a hazai vadászati életben. A Vadászati Kulturális Egyesület elnöke volt és a Vadász Könyvklub elnökhelyetteseként is tevékenykedett.

Alapító tagja volt az Erdészettörténeti Szakosztálynak, melynek vezetését is ellátta, 1963-1971 között. többször vett részt nemzetközi szimpoziumokon, ahol előadásokat is tartott.

Így például 1988-ban Zólyomban, 1991-ben Freiburgban .

Az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) meghívására.

Nevéhez fűződik a Windischgraetz herceg által a magyar nemzetnek adományozott trófeagyűjtemény jogügyletének lebonyolítása. .

Rendkívül nagy tudású ember volt, több ezer kötetes könyvtár maradt utána, nagyrészt történelmi és vadászati, erdészeti könyvek.

Több nyelven beszélt, német és angol nyelven levelezett a külhoni szakemberekkel.

1998-ban arany, 2008-ban gyémántdiplomát kapott.

Erdészettörténeti, vadászattörténeti és a vadászati joggal kapcsolatos  kutatásokat folytatott. Több száz publikációja jelent meg ezekben a témakörökben.

A vadászati jog területén elismert szaktekintélynek számított, a vadászati törvény megalkotásában is tevékenyen részt vett.

Több könyvet is írt, ezek közül a legfontosabbak:

A magyar erdőgazdálkodás története. Középkor (1980)

A magyar vadászat története (1994)

A solymászat története (1996)

Vadaskertek a régi Magyarországon (1997)

Vadászati lexikon (Jagdlexikon, németből lefordítva, szerzőtársként 1997)

Szenvedélyes vadász volt, amíg egészségi állapota és életkora lehetővé tette, rendszeresen hódolt az acsai Lendület- Jóegészség Vadásztársaság tagjaként ennek a nemes szenvedélynek .

Valamikori szobája falát ma is ott díszíti a sok-sok szép trófea.

1951-ben nősült meg, felesége pénzügyi revizor volt. Három gyermeke született.

Családjával 1981-ben költözött a fővárosból Sződligetre, ahol 2011. április 21-én bekövetkezett haláláig élt.